Nem fogod tudni soha

Zavart reggeli ébredés... Válasz út mindenhol, minden pillanat lesi olcsó halálomat. Szembesülni kora reggel, ahogy az élet furcsa grimasszal szembeköp és így állni neki a napnak, fájdalmas menet. Aztán a következő gondolat, hogy attól kapod ezt, akinek mindent odaadsz feltételek nélkül s ahogy foszladó tested a sárban fekszik még csizmája talpával tovagurít a mocsokban.
Ahogy egy álom darabokra hullik... Aztán másnap felkeni és újra elindulni szinte lehetetlen, hiszen fáj minden mozdulat, mert tudom az álom, a vágy elveszett, nincs ami elkísérjen, aki kézen fogjon és felemeljen. Nem várhatom, hogy ott leszel, amikor hazaérek fáradtan, nem ölelsz magadhoz, hogy ne féljek.
Lassan indulok... Hosszú az út és te nem tudod, nem látod milyen amikor minden reményt elveszítve a fagyott levegőtől a fársztóan lassan csurgó könnycsepp arcomra fagy. Nem tudod, mennyit jelentesz nekem, nem fogod tudni soha...

...csak az életem

Kerestem a kulcsot, hogy kinyissam vele az ajtót. Teljesen bezárva, kiégve egyedül nem látom a napot. Vártam rád, vártam, hogy egyszer csak megérkezel és a kulcscsörgés felébreszt. De te nem leptél meg, nem jöttél. Fekete szívem nem látja csak a sötétséget. Te nem láthatod, elrejtem előled. Csak nézem bambán az álomképet, ahogy arcod ragyog. Nézem az ajtót, de nem nyílik. Bezártam magam és nem találom a kulcsot. Tudom, te tetted el. Nem is tudod, hogy e sötét kietlen szoba érintésedre egyszercsak kinyílna s nem lenne többé fekete a szívem. Hogy mondjam el...? Tudnod kellene, mégsem tudod...! Látnod kellene, mégsem látod...! Érezned kellene, mégsem érzed...! Kezedben van mindenem, nem vagy nekem más... csak az életem!

Álomcsók

Mellettem ülsz. Mosolyogva szemembe nézel s látom vágyam megtalálta helyét. Láthatod szememben az alázatot, feléd nyúló szerelmemet. Lassan megsimítom arcod és a bársonyos bőr érintése szívem még erőteljesebb lüktetésre készteti. Ajkad nézem... csodálattal figyelem puha és csábító párnáit. Vágyom érintésükre, vágyom hogy megcsókolhassam. Közelebb hajolok... ajkad s ajkam lassan összesimul szenvedélyek hatalmas tömege tör ki egy pillanat alatt sajgó szívemből. Az a fantasztikus érzés amit ez az egyetlen csók egy pillanatnyi érintés ad... leírhatatlan.
Aztán riadtan ébredek szívem lüktet vadul és borzalmas felismerés lesz úrrá rajtam... ismét álmodtam...

El nem küldött üzenet

Minden nap megírom neked a levelet. Benne az összes érzés s ha lehet talán még sokkal több. Nézem könnyes szemmel, ahogy a betűk sorakoznak és felrajzolódnak a papírra s lassan értelmet nyernek.
Minden levél egy vallomás, minden szó egy őszinte érzés. Betűkkel próbálom megszólaltatni szívem terhes vágyit, hogy így szólítsanak meg téged, így adják tudtodra mekkora szerelem lángol bennem gyönyörű valód iránt.
Minden mondat egy apró titkot árul el. Felfedi azt a gyötrelmet, amikor látlak és mégsem érinthetlek. Megmutatja milyen kín tudni, hogy vagy de el nem mondani soha, mennyit érsz nekem, mennyire vágyok az érintésedre.
Minden szó egy röpke pillanat, mely belém vési örökre, hogy te vagy az egyetlen, a csodálatos és soha nem szűnő vágy. Beleégeti a papírba minden terhemet amit irántad érzett szerelmem vállamra rak. Újra és újra kimondja mennyit érzek.
Aztán szépen összehajtom a levelet a boríték körbeöleli majd fiókom martalékává válik s titkom így őrződik tovább.

Nem lehet...

Ma reggel sem láttam, milyen szép az arcodon megcsillanó nap. Csak kába szemekkel figyeltem, ahogy az ablakon átszűrődik a hóval burkolt kert lehangoló képe. Más talán vidáman figyelné ahogy a hópelyhek ringatózva a földre hullanak, nekem most mégis a halál közelségét, a remény nélküli hazugság álruhába bújtatott képét mutatja. Nem lehetek melletted, nem érinthetlek és ez fáj. Fáj, hogy soha nem mondhatom el neked, milyen szerelem bújik szívem mélyén és nem mutathatom meg a világ előtt a bennem lángoló érzést. Te nem tudod. Nem tudod, mi az igazi és őszinte...! Talán nem is tudod meg soha. Persze ezt nem kívánom, de tudom nem én leszek az aki mindent megmutathat neked, aki mindig melletted lehet ha baj van. Őriznélek és nem lehet, ölelnélek és nem bújsz mellém, szólítanálak és nem hallod, csókod elképzelt csupán és mélyen őrzött álom. Nem lehet minden a miénk én tudom de legféltettebb titkaink is egyszer előtörni vágynak és hangos léptekkel taposnak szívünkre. Ma már tudom, nem lehet minden tökéletes, nem lehet minden vágyból valóság.
Az álmok nem mindig teljesülnek, bár küzdünk nap mint nap, de nem lehet minden szerelem szép...