Minden nap megírom neked a levelet. Benne az összes érzés s ha lehet talán még sokkal több. Nézem könnyes szemmel, ahogy a betűk sorakoznak és felrajzolódnak a papírra s lassan értelmet nyernek.
Minden levél egy vallomás, minden szó egy őszinte érzés. Betűkkel próbálom megszólaltatni szívem terhes vágyit, hogy így szólítsanak meg téged, így adják tudtodra mekkora szerelem lángol bennem gyönyörű valód iránt.
Minden mondat egy apró titkot árul el. Felfedi azt a gyötrelmet, amikor látlak és mégsem érinthetlek. Megmutatja milyen kín tudni, hogy vagy de el nem mondani soha, mennyit érsz nekem, mennyire vágyok az érintésedre.
Minden szó egy röpke pillanat, mely belém vési örökre, hogy te vagy az egyetlen, a csodálatos és soha nem szűnő vágy. Beleégeti a papírba minden terhemet amit irántad érzett szerelmem vállamra rak. Újra és újra kimondja mennyit érzek.
Aztán szépen összehajtom a levelet a boríték körbeöleli majd fiókom martalékává válik s titkom így őrződik tovább.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése