Zavart reggeli ébredés... Válasz út mindenhol, minden pillanat lesi olcsó halálomat. Szembesülni kora reggel, ahogy az élet furcsa grimasszal szembeköp és így állni neki a napnak, fájdalmas menet. Aztán a következő gondolat, hogy attól kapod ezt, akinek mindent odaadsz feltételek nélkül s ahogy foszladó tested a sárban fekszik még csizmája talpával tovagurít a mocsokban.
Ahogy egy álom darabokra hullik... Aztán másnap felkeni és újra elindulni szinte lehetetlen, hiszen fáj minden mozdulat, mert tudom az álom, a vágy elveszett, nincs ami elkísérjen, aki kézen fogjon és felemeljen. Nem várhatom, hogy ott leszel, amikor hazaérek fáradtan, nem ölelsz magadhoz, hogy ne féljek.
Lassan indulok... Hosszú az út és te nem tudod, nem látod milyen amikor minden reményt elveszítve a fagyott levegőtől a fársztóan lassan csurgó könnycsepp arcomra fagy. Nem tudod, mennyit jelentesz nekem, nem fogod tudni soha...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése